Népszerű bejegyzések

Az alábbiakban olvashatók mindazok az események melyek velem szakmai pályám alatt megestek, vagy amelyek befolyással voltak rá. Kedves Olvasó! Kérlek jóindulattal olvasd soraimat és ha érdekesnek, tanulságosnak, esetleg szórakoztatónak találod meséld tovább ismerőseidnek. Pap Norbert

2016. október 5., szerda

Hogyan veszhet el Európa közepén egy oszmán város?



Szigetvár és Turbék jelentősége a szimbolikus térfoglalásokban, avagy
hogyan veszhet el Európa közepén egy oszmán város?

Dr. Pap Norbert
A szigetvári vizsgálati területünkön sajátos „emlékezeti földrajz” rajzolódik ki az emlékezet és az emlékezetpolitikai törekvések alapján. Egymással sajátos feszültségben álló emlékhelyek jöttek létre, újra át- és átértékelt tartalommal és jelentéssel. Az időnként újraformált narratívák a történeti és földrajzi valósággal sajátos, ellentmondásos viszonyt alakítottak ki. Többféle értelmet és értelmezhetőséget is teremtettek, amit a földrajzi környezetben is igyekeztek megjeleníteni. A földrajzi helyek emlékezeti aktusokkal való megjelölése az egymást követő korokban nem csupán értelmezési feladatokat hagyományozott az utókorra, hanem nemzeti vagy vallási alapon alternatív valóságok létrejöttét is eredményezte.
Egymástól nem választható külön az 1566-os események két főszereplőjének emlékezete (egy legendásan nagy, százezres oszmán sereg I. Szulejmán vezetésével ostromolja a 2300 fős magyar-horvát védősereg által védett Szigetvárt, melyet Zrínyi Miklós vezet), ők ugyanis egymást feltételezik. Súlyuk azonban nem egyforma: Szulejmánnak elsőbbsége van. A keresztény (magyar és horvát) oldal jelentőségét az ellenfél világtörténelmi súlya biztosíthatja csak, Zrínyi Miklós elsősorban „csak” helyi és regionális hős. Azért is elsőbbséget kell biztosítanunk Szulejmán számára, mert az első emlékezeti aktusok (a várban, a városban és a halálozási helyen épített dzsámik és a türbe is) hozzá kötődnek, a későbbi keresztény oldali aktusok ezekre a lépésekre született válaszok, melyek sora napjainkig tart.
Szigetvár mint az egyik legfontosabb keresztény „fővár” eleste, ahol az a rendkívüli esemény is megtörtént, hogy a legnagyobb és legfélelmetesebb muszlim uralkodó az ostrom idején meghalt, elkerülhetetlenül jutott kiemelt szerephez, és ez adja páratlan jelentőségét. Az oszmán szimbólumokat a dzsihád, a szent háború kontextusában szükséges értelmeznünk.

évszám
esemény
kontextus, illetve indokok
1566
A Szulejmán-dzsámi megépítése a várban.
A pénteki hutbe elmondására alkalmas dzsámi megépítésével a vár elfoglalásának folyamata szimbolikusan/spirituálisan is lezárul. A várat végül elfoglaló és Zrínyit lefejező Müezzinzáde Ali janicsáraga azt a feladatot kapja, hogy az elhunyt uralkodóra emlékeztető pompás dzsámit emeltessen a Várban.
1566–1579/80
Megépül Ali pasa dzsámija és komplexuma (küllije), amely ma a belvárosi katolikus templom a szigetvári főtéren.
Ali a saját türbéjét is ide, az általa létrehozott alapítvány által fenntartott küllijébe építteti fel. Miután döntő szerepe lett a vár elfoglalásában, úgy látta, hogy érdemes lenne a nevét is fenntartó dzsámit építtetnie. Végül az oszmán flotta admirálisaként Lepantónál a tengerbe vész.
1575–76
A türbe és a sírkomplexum megépítése a Szigetvár melletti szőlőhegyen.
A darüliszlám kiterjesztésének térségbeli szimbóluma, a foglalás véglegesítésének aktusa. A gázi (hitharcos) szultánra emlékeztető emlékmű épül.
1654
A dédunoka Zrínyi Miklós megírja a Szigeti veszedelem című barokk eposzt.
A várvédő Zrínyi Miklós defendor fidei, a hit védelmezője, keresztény hőssé vált.
1688–92
Az oszmán épületek előbb elvesztik muszlim jellegüket, majd elpusztulnak Turbékon; a városban található dzsámikat is átalakítják praktikus célok szerint, vagy keresztény templomokká. Ali pasa dzsámija a város főterén egy ideig raktárként szolgál, majd 1712-től keresztény templomként.
A visszafoglalás spirituális, szimbolikus síkon is zajlik. A dzsámik átalakítása keresztény templomokká a szakrális visszafoglalás aktusa. Az értékes épületeket általában nem rombolják le, mert hasznosak, Turbékon a jezsuiták fel is jelentik a katonaságot a rombolásért.
1705
Ebben az évben egy Mária kegyhelyet létesítenek a turbéki út mellett – ezt később mint Máriahilfe-kegyhelyet említik.
A létesítés spontán módon, a fejlesztése tudatosan zajlik. A kegyhely az újrakezdés szimbóluma és egy birodalmi szintű összetartozás kifejeződése. Csak a 19. században, a törökverő kegykép legitimációjával összefüggésben terjed el, hogy ezen a helyen állt egykor Szulejmán türbéje.
1789
A visszafoglalás 100 éves évfordulójára II. József megbízásából Dorfmeister István a Szent Rókus-templom (egykor Ali pasa dzsámija) kupolájába a vár elfoglalásával és a felszabadításával kapcsolatos freskókat fest.
Kisebb jelentőségű háború zajlik az oszmánokkal, II. József a magyar rendek közötti népszerűtlenségét igyekszik ellensúlyozni. Maga is a városba jön a megemlékezésekre.
1822
Vörösmarty Mihály megírja Szigetvár című versét.
Szigetvár és Zrínyi átkerül a Habsburg „birodalmiból” a magyar nemzeti mitológiába.
1833
A Zrínyi-napok megszervezése szeptember elején, mely azóta a legrégebbi gyakorolt történelmi hagyomány a magyar városokban.
A Zrínyi-kultusz helyi megszerveződése katolikus jelleggel, ami a múlthoz fűződő viszony ellentmondásos kifejeződése, ui. a várvédők túlnyomóan vagy majdnem teljesen protestánsok voltak.
1866
A hivatalos megemlékezések elmaradnak.
A kiegyezés politikai turbulenciái részben elsodorják a 300 éves ünnepségeket.
1913
Arab betűs oszmán és magyar nyelvű emléktábla kerül a Máriahilf templom homlokzatának falára.
A történelmi-politikai kontextusban figyelembe kell venni a szövetséget az Oszmán Birodalommal az I. vh idején, az erősödő turanizmust (török katonák Kaposváron, a Turán asztaltársaság létesítése ugyanott), valamint a katolikus zarándokhely „törökverő” legitimációjának megerősítését is.
1966
A vár felújítása, Szigetvár várossá nyilvánítása, kulturális és művészeti aktivitás (pl. Darvas József Zrínyiről szóló darabjának bemutatása).
A helyi dimenzió felerősödik, a 400 éves évforduló hozzájárul a Kádár-rendszer nemzeti legitimációjának megerősítéséhez is. (A Darvas-féle darabban Zrínyi ráébred arra, hogy csak mint a néppel együtt küzdő hős teljesedhet ki élete. Az eseménytörténet a valóságtól ezúttal is messze rugaszkodik.)
1994
A Magyar–Török Barátság Park megépítése Szulejmán születésének 500. évfordulójára.
Eredetileg Szulejmán-emlékművet terveznek, végül megbékélési emlékmű alakul ki belőle. A helyi lakosság és az önkormányzat gazdasági fellendülést, a török turizmus felfutását vár az alapítástól, de az eredmények csekélyek.
2016
A vár felújítása, a Magyar–Török Barátság Park felújítása, a türbe-kutatás török finanszírozása; új Zrínyi-emlékmű létesítése a várban, számos tudományos és ismeretterjesztő könyv kiadása; versek, színdarabok és zeneművek megrendelése; ünnepségsorozat rendezése; háromoldalú politikai találkozó; populáris vonatkozásban pedig a Zrínyi 1566 rockmusical, vagy a Szulejmán leszármazottak szigetvári szereplése (öt hercegnő) jellemzik az ünnepségeket.
A történelmi és politikai kontextusban a főbb elemek:
-          a magyar nemzeti kérdés (amennyiben Szulejmán felelős Mohácsért és közvetve Trianonért)
-          a Közép-Európa politika a horvát dimenzióban
-          a „keleti nyitás” magyar külpolitikai kontextusa
-          a muszlim oszmánokkal szemben a végsőkig kitartó hős a menekültválság idején sajátos kontextusban jelenik meg
-          a helyi kontextus a reménytelen gazdasági és társadalompolitikai helyzet
Forrás: Dr. Pap Norbert
A városban emelt két dzsámi (a várban és a városban), valamint az 1575–76 során emelt türbe az oszmán/muszlim térfoglalás (a darüliszlám) szimbóluma volt. A várban megépített dzsámi a hutbe elmondásának helye, amelynek kiépítésével a vár elfoglalásának folyamata szimbolikusan/spirituálisan lezárult. A gázi (hitharcos) szultán sírja ugyanakkor regionálisan jelképezi az iszlám birodalmának kiterjesztését, az uralom véglegesítésének nem csupán szimbóluma, hanem eszköze is. A gázi halálával emlékezteti a hívőket az általa hozott áldozatra. A sírhoz való zarándoklás pedig újra és újra átélhetővé teszi ezt. Zrínyi ekkor ugyancsak „szent harcosként” (defendor fidei) jelenik meg, Szulejmán keresztény ellenpárjaként. Később jelentős átalakuláson ment keresztül, de ekkor még ez a státusa.
Az oszmán Szigetvár eleste idején a szimbolikus térfoglalás/visszafoglalás a türbe és a dzsámik keresztény templomokká alakításában jelenik meg (1686–92). Ebben a jezsuitáknak döntő szerepük volt, akik ekkor tábori papokként szolgáltak a Habsburg-seregekben. A türbe lerombolása miatt a katonasággal konfliktusba is keveredtek, hiszen az addigi gyakorlatot megsérti a helyi katonai parancsnok.
Végül a spirituális visszafoglalás rendje akként állt helyre, hogy egy a közelben (1,2 kilométerre) spontán módon kialakult és 1705-ben felépített Mária kultuszhely és kápolna, majd kegytemplom veszi át a türbe szerepét. Itt alakul ki az a legenda, hogy a templom alapjait Szulejmán türbéjére építették, a hívők pedig a fontos Mária ünnepek idején ahhoz a kegyképhez zarándokoltak el (Máriahilf), melynek eredetije a passaui Máriahilf templomban döntő spirituális szerepet játszott Bécs 1683-as ostroma idején a keresztény fegyverek győzelmében és így a teljes felszabadító háború megindításában is. A templom az oszmán idők utáni újrakezdés szimbólumaként játszott döntő szerepet, és legitimációját paradox módon Szulejmán sírjából, a visszafoglalásban betöltött szerepéből nyerte. A 18. században a keresztény zarándokhely helyi jelentősége megváltozott. Először a térségbe tömegesen beköltöztetett német telepeseknek vált a fő kultuszhelyévé, másodlagosan pedig a Dráva menti horvátok és a cigányok körében töltött be fontos szerepet. A törököt túlélt magyar népesség döntően protestáns (kálvinista) volt, ezért a zarándokhely ekkor már a katolikus-protestáns törésvonalon töltött be fontos szerepet. A kálvinista-katolikus szembenállás később alábbhagyott és mint a térség fontos találkozópontja a reformátusok körében is ismertté vált, ők is látogatni kezdték, hogy mint társadalmi eseményen részt vegyenek a búcsún (üzleti vagy házasodási lehetőségként).
Az 1913-as évben kerül ki az az oszmán-török nyelvű emléktábla a templom falára, amely Szulejmán halálára emlékeztet. Olyan erős megjelölés lett, hogy a türbe helyének egyik legfőbb bizonyítékává vált, és több mint száz éven át uralta a kérdést illető gondolkodást is. Az emléktábla-elhelyezés folyamatában a korabeli turanizmus érzelmi töltése és az I. világháborúban szövetségi viszonyba kerülő két állam közeledési folyamata is szerepet játszott.
A 20. századi kitelepítések (németek távozása) és a kálvinista egykézés következtében a közeli protestáns közösségek demográfiai összeomlása és a kommunizmus évei alatt eluralkodó egyházellenes attitűd miatt ez a szerep az 1980-as évekre szinte megszűnt, a zarándoktemplom elvesztette jelentőségét. Szürreális módon azzal került vissza a köztudatba és került újra a figyelem középpontjába, hogy a megjelenő török állami tisztviselők a megvásárlására tettek „visszautasíthatatlan” ajánlatot, abból a feltételezésből kiindulva, hogy ez volt Szulejmán türbéjének és egyben halálának helye.
Egy másik földrajzi hely és gondolat nyert legitimációt 1994-ben, amikor létrejött az az emlékhely, amelyet Magyar–Török Barátság Parknak neveznek. Egy 1689-re datált korabeli térkép alapján jelölték ki a szultán vélt halálozási helyét (ezen narratíva szerint a park helyén halt meg, de türbéje a Máriahilf templom alatt rejtőzik). A hidegháborút követően megindult a közeledés Magyarország és Törökország között is. Ezért a parkban nem csupán Szulejmán és Zrínyi nagyméretű szobrait helyezték el, de a szultán szimbolikus sírját és türbéjét is felépítették. A kezdeményezők a tervezéskor a turanista hagyományhoz nyúltak vissza. Az eredeti szándékokkal szemben az idők folyamán itt egy megbékélési tartalmú emlékezeti hely alakult ki. Az államközi viszonyban is szerepet kapott, főként a 2002-től hatalmat gyakorló AKP kormányok idején (neo-oszmanizmus). Helyi viszonylatban a regionális fejlesztés dimenziójában kapott értelmet, mint a helyi turizmus fellendülésének reményteli alapja.
A szigetvári ostrom 450. évfordulóján jelenleg zajló megemlékezések hátterében bonyolult helyi és nemzetközi érték- és érdekvilág húzódik meg. Szulejmán megítélése sokat változott az elmúlt 450 évben. Uralkodása nem volt annyira sikeres, mint amennyire azt a saját korában tartották, de akkor is az oszmán aranykor szultánja volt, a későbbi nosztalgiák egyik legfontosabb referenciaszemélye. Szulejmán napjainkra nemzeti ikonná vált, élete és pályafutása az érdeklődés homlokterébe került. Történelmi jelentőségén túl globálisan eladható termékké vált, sorozatsztárrá, nemzetközi szupersztárrá. A török regionális hatalmi ambíciókban a neo-oszmán törekvések egyik legfontosabb szimbolikus figurájaként jelenik meg.
A magyar és a horvát fél (az egykori keresztény tábor) Zrínyire emlékezik. A helyi hatalmasságból először keresztény hős, a „hit védelmezője” lett. Később a Habsburg birodalmi patriotizmus hőse, majd a 19. századra magyar nemzeti, katolikus ikon, akit a 19. században horvát oldalról kritizáltak is. 1920 után szinte eltűnik, és a dédunoka Zrínyi Miklós „elvonja” a figyelmet róla, az ő munkásságának (ld. a Szigeti veszedelem) részeként emlegetik csak. A gazdag 19. századi emlékezeti termést követően szinte semmi nem idézi meg, újból helyi jelentőségű hőssé degradálódik, birodalom híján nincs szükség birodalmi hősre sem. Újból szerepet csak a 20. század végén és a 21. század eleji migrációs válság idején kap. A horvátok viszonya ellentmondásos hozzá, a családból inkább Zrínyi Pétert tekintik igazi horvát hősnek. Miklós túlságosan birodalmi… Ugyanakkor az idei megemlékezések kapcsán jelentős fordulat, hogy Horvátországban is megalakul az emlékbizottság és megemlékezéseket szerveznek róla. A Zrínyi-kultuszban a nemzeti, a birodalmi és a vallási hovatartozás kérdése a mai napig problémákat jelent.