A kutatás jelen állása a szigetvári/turbéki szőlőhegyen

1. 2012 vége óta folyik a török kormány (a TIKA) támogatásával az a kutatás, amely Szulejmán szultán szigetvári türbéjének nyomait keresi. 2015. szeptembertől az OTKA révén a magyar állam is támogatja a vizsgálatokat. A 2013-ban létrehozott kutatócsoport több szóba jöhető helyszínt megvizsgált és zárt ki a vizsgálatból. Így az Almás patak mentén fekvő Magyar-Török Barátság Park környezetét, ahol a szultán szimbolikus sírja ma is látogatható. Ezt a területet korábban időszakosan víz borította, építkezésre alkalmatlan volt, és jellemzői nem vágtak egybe a türbéről szóló írásos forrásokban található információkkal.

2. A mai Turbékpusztától délnyugatra, mintegy 400 méterre fekvő, Segítő Boldogasszonynak szentelt kegytemplom környezetét is alaposan átvizsgáltuk. A templom homlokzatán egy 1913-ban elhelyezett, oszmánli-magyar kétnyelvű tábla hirdeti, hogy a szultán sírja egykor ott állt. A sík, vizenyős helyen épült templom környezetében, ahonnan a vár egyébként nem látható, a geofizikai vizsgálatok semmi jelét nem mutatták jelentősebb épületek alapozásának, erődítésnek vagy oszmán kori élet nyomainak. A korábbi ásatások sem hoztak felszínre semmiféle, erre utaló bizonyítékot. A türbéről szóló írásos forrásokban olvasható földrajzi jellemzőknek nem felel meg a helyszín. Mindezek alapján 2015 elején ezt a helyszínt is kizártuk a lehetséges helyek köréből.

3. A kutatócsoport már 2013-ban felvetette, hogy a türbe maradványait talán egy eddig figyelmen kívül hagyott területen: a templomtól 1200 méterre fekvő turbéki-zsibóti szőlőhegy tetején kellene keresni. A helyszín az írott forrásokkal jól összeegyeztethető, miközben a felszínen megfigyelhetők az oszmán kori élet intenzív nyomai (cserép- és téglamaradványok stb.) A helyi lakosok szerint itt egykor "török rom" állt, és többször is bejelentést tettek oszmán kori régészeti maradványokról. A 2014-15-ben folytatott geofizikai és távérzékeléses vizsgálatok révén sikerült meghatározni több, jelentős méretű épület nyomait, melyek délkeletre néznek. Közülük egy szinte tökéletesen a mekkai irányra tájolt. Az épületek fekvése összeegyeztethető egy 1664. évi Turbék-ábrázolás épületeivel (dzsámi/türbe, derviskolostor, katonai barakk, az erődítmény nyomai).

4. A dzsámi vagy türbe falainak maradványait a 2015. október-novemberben végzett régészeti ásatások során feltártuk. Az oszmán korban emelt épület négyszögletű, széles falait téglából és kőből rakták. Az épület központi helyisége 7,8X7,8 méter. Északnyugati irányból, hármas osztatú előcsarnokon keresztül lehetett megközelíteni. Mihrábnak, minaretnek nincsen nyoma. Az épületet kőlapokkal burkolták, a központi részén egy nagyméretű, 2 méter mély rablógödör tátong, amelyet minden valószínűség szerint 17. század végi fosztogatók áshattak ki. Az egykori épület egyes szerencsésen fennmaradt díszítéselemei az isztambuli Szulejmán türbe díszítéseivel mutatnak rokonságot. Jelenleg minden arra mutat, hogy ez az épület lehetett a szulejmáni sírhely. Ám ahhoz, hogy ezt 100%-os biztonsággal kijelenthessük, további vizsgálatokra, a környezetében álló további épületek feltárására is szükség van. A műszeres vizsgálatok és a régészeti feltárás jövő tavasszal folytatódik.

5.A jelenleg folyó kutatások több szálon futnak. A történeti, történeti földrajzi és régészeti vizsgálatok mellett emlékezetpolitikai és egyháztörténeti kutatásokat is folytatunk. Tovább kutatjuk a turbéki Segítő Boldogasszony templom létesítésének történetét és az egykori hadszíntéren is méréseket, feltárásokat folytatunk. Az 1566-os szigetvári ostrom kerettörténetének, tágabban vett jelentőségének megértéséhez átvizsgáljuk a kor diplomáciai iratanyagát is.