Népszerű bejegyzések

Az alábbiakban olvashatók mindazok az események melyek velem szakmai pályám alatt megestek, vagy amelyek befolyással voltak rá. Kedves Olvasó! Kérlek jóindulattal olvasd soraimat és ha érdekesnek, tanulságosnak, esetleg szórakoztatónak találod meséld tovább ismerőseidnek. Pap Norbert

2013. június 25., kedd

Pécs és a "keleti nyitás" (a 2013. június 21-én a Zsolnay-negyedben elmondott előadásom szövege)


Pécs és a “keleti nyitás” politika
Dr. Pap Norbert

Tisztelt Államtitkár Úr! Polgrmester Úr! Képviselő urak! Hölgyeim és Uraim!
Előadásomban a magyar kormány “keleti nyitás” politikájának pécsi/baranyai következményeiről szeretnék egy áttekintést adni.
A rendszerváltást követően a függetlenséget elnyert magyar állam megfogalmazta külpolitikai céljait is. Európai integráció, NATO csatlakozás és a szomszédsági kapcsolatoknak a határon túli magyar érdekeket fokozottan figyelembe vevő rendezése voltak az elérendők, melyek 2004-ig többé-kevésbé teljesültek is.
A 2010-ben két-harmados felhatalmazást kapott FIDESZ-KDNP pártszövetség annyi más mellett a külpolitika és a külgazdaság-politika terén is új utakat kezdett törni. Ennek megnevezése eredetileg a globális nyitás politikája volt, melynek súlyponti elemei Ázsiához kötődnek és ezért a szakmai és a laikus közbeszédben már mint “keleti nyitás” politika néven vonult be.
Melyek voltak a háttérben meghúzódó megfontolások?
A hidegháború lezárultát követően a világban egy rohamos léptekkel haladó hatalmi, de egyben gazdasági újrarendeződés is következett be. Az új doktrína szerint, a globális változások miatt szükség van arra, hogy elsősorban a BRICS országcsoporttal, de más felemelkedő, köztük közép-ázsiai országokkal is új alapokra, és sokkal szorosabbra fonjuk kapcsolatainkat. A keleti kapcsolatok fejlesztésében olyan államok szerepelnek kitüntetetten, mint Kína, India, Törökország, Kazahsztán, Vietnám, Azerbajdzsán, Szaúd-Arábia és a kisebb Öböl-államok közül pl. Kuvait, vagy Katar... A döntésünk helyességét mutatja, hogy nem vagyunk egyedül a törekvéseinkkel, számos más államban is megfogalmaztak ehhez hasonló „keleti politikákat”, Magyarország talán egy kicsit meg is késett ezen a téren.
A valódi kérdés az, hogyan lehetünk sikeresek ezen a szokatlan pályán? Az elmúlt években megtanultunk az európai uniós szabályok szerint játszani. Kérdéses viszont, hogy ezek a rutinok megfelelőek-e ebben az európaitól annyira különböző kulturális környezetben? Már az eddigi tapasztalatok alapján is látszik, hogy csak nagyon korlátosan használhatók.
Meg kell tanulnunk boldogulni, és ehhez régi-új kompetenciákat kell kifejlesztenünk. Meg kell ismernünk keleti partnereink finom mozgatórugóit, értenünk kell érzékenységeiket, építenünk kell a keleti emberben az európainál sokkal mélyebben élő, a személyességet előtérbe helyező üzleti, politikai kultúrára. Szerencsére ez tőlünk, magyaroktól sem áll távol.
Építhetünk az előzményeinkre. A magyarság a népvándorlás időszakában az eurázsiai sztyeppéken  türk népekkel élt együtt és kultúrájukból sok mindent átvett. A honfoglalás korától kezdődően a különböző, un. csatlakozott népek (kabarok, besenyők, kunok, jászok) befogadásával ez az orientális jelleg fennmaradt, és részletekben gazdagodott, mindez együtt a keleties (hun, szittya) identitásunk alapjává vált. Az oszmán hódítás idején részben az oszmáni törökökkel, illetve az iszlám balkáni változatával került szoros kapcsolatba, majd a hódoltság másfél évszázados időszakában, részben együtt is élt ezzel az iszlám fedést kapott orientális kultúrával. A korszak ellentmondásos szerepet játszott a magyar történelemben, de a kevés pozitívuma éppen a kultúrában jól megfogható. A török/iszlám hatás az irodalomban, képzőművészetben, zenében, konyhaművészetben stb. tetten érhető és inspirálta a magyar intellektust, gondoljunk a nemzetközi hírű orientalistáinkra (Goldziher, Stein, Vámbéry, Csoma, Germanus Gyulára), a kelet-kutatás, illetve őshaza-kutatás máig ívelő és Pécsett is jelen lévő (pl. Bárdi László munkásságában összefoglalt) hagyományaira.
Ugyanakkor nem lesz könnyű. A céljainkat nem akkor és nem úgy fogjuk elérni, ahogy eltervezzük. Gondoljunk vissza korábbi külügyi céljainkra! Az európai uniós csatlakozás nem akkor következett be, és nem azt és úgy hozta, amit és ahogyan reméltük. Mégis nagy siker volt, ezt nem érdemes kétségbe vonni. A NATO csatlakozás biztonságot hozott nekünk, de egyben azt is, hogy magyar katonák szolgálnak veszélyes helyeken, sokezer kilométerre tőlünk. Nagy erőfeszítésekkel, hosszabb idő alatt, sokszor girbe-gurba utakon, esetenként meglepő módon érhetünk el csak eredményeket Keleten is.  Most pedig térjünk át Pécsre!

Hölgyeim és Uraim!
Mi lehet a szerepe Pécsnek a “keleti nyitásban”? Pécs azon az úton jár, hogy egy autonóm kulturális központtá váljon, mely sok tekintetben egyenrangúvá válik Budapettel. Az elmúlt években hatalmas lépéseket tettünk azért, hogy létrehozzuk azt az infrastruktúrát, ami ezt lehetővé teheti. Törekvéseinkben éppen a “keleti nyitás” biztosíthat különösen nagy energiát ezen küldetés betöltéséhez. Pécs hagyományosan egy kelet-nyugati relációjú kapcsolati város. Ezt mindenki érzi-tudja Pécsett, de azt is láttuk, hogy csak a múlt dicsőségéből nem lehet, nem fogunk megélni. Sok lábon kell állnunk, ugyanakkor az egyik láb kétségtelenül az lehet, ami a hagyományainkra épít. Most új perspektívák nyíltak előttünk ebben a tekintetben is.
Azt javaslom, használjuk ki, hogy Pécs a magyar orientalizmus fővárosa!
Városunk egyik legerősebb szimbóluma, a főtéren álló belvárosi plébánia templom, az egykori Gázi Kászim dzsámi, amely egyszerre fejez ki keresztény és muszlim jegyeket, minden keleti látogatónkra nagy hatást gyakorol.
Jól ismert, hogy a gyárat építő és kultúrát teremtő pécsi Zsolnay család öröksége a magyar orientalizmus valódi virágkorát hozta el, amikor pécsi tervezők keleti előzményeken alapuló török és más ázsiai motívumokat álmodtak rá a gyár termékeire.
Vajon hányan tudják, hogy Ibrahim Pecsevi, az oszmánok legnagyobb történetírója a városunk szülötte? Hogy ennek milyen nagy jelentősége lehet a török kapcsolatainkban?
Vajon érzékeljük-e, hogy milyen fontos az, hogy Pécs a legjelentősebb szellemi központja volt a hódoltsági Magyarországnak és a legészakabbi szufi/mevlevi központja az Oszmán Birodalomnak? Mit építhetünk erre keleti kapcsolatainkban?
Pécs és Baranya török kapcsolataiban új fejezet kezdődött akkor, amikor ez év februárjában a magyar és a török miniszterelnök budapesti találkozója alkalmával aláírásra került egy együttműködési megállapodás, mely alapján az országban 10, ezen belül  Szigetváron és Pécsett 6 oszmáni emléket fogunk felújítani milliárdos török támogatással. A tárgyalások rohamléptekkel haladnak. A hat baranyai helyszínre vonatkozóan már két támogatási szerződés aláírásra került, a továbbiak pedig az ősszel folytatódó tárgyalásokon várhatóan szintén tető alá kerülnek. A program kifuttatása legalább öt évet igényel, hiszen annyi sok megoldandó probléma merült fel.
Ugyanakkor ez csupán az első lépés azon az úton, amelyen végig mehetünk, végig célszerű mennünk. Felkerülünk a török politikai és gazdasági elit térképére. (A tavaly novemberi ankarai tárgyalások törökországi sajtóvisszhangja elképesztően nagy és pozitív volt.) A kapcsolatrendszerünk fejlesztésében új lehetőségek nyílnak. Gazdasági, azon belül turisztikai együttműködés, az egyetemünk fejlesztése a lehetőségek között vannak, amelyet ez a megállapodás megalapozott. Török kultúrintézet nyílhat városunkban, új kapcsolatok sokasága, személyes kapcsolatrendszerek szövedéke jöhet létre ezeken az alapokon, amelyek újabb és újabb lehetőségeket eredményeznek számunkra. Használjuk ki, hogy olyan mély rokonszenv övez bennünket magyarokat, még ha néhány vonatkozásban ennek történelmi félreértések képezik is az alapjait! Városunkba a turisták számát növelni kell, ez elsődleges érdekünk. A Magyar Turizmus Zrt-vel együtt dolgozunk azon, hogy a kedvező médiavisszahangot, a fokozódó figyelmet pénzre, turisztikai bevételre váltsuk. 
Ugyanakkor még több az, amit Pécs ezeken a fejlesztéseken nyerhet. A magyar és a török külpolitikai és külgazdasági érdekek sok tekintetben egybe is esnek a Balkán hozzánk közel eső, nyugati felén is. Az együttműködésnek sok lehetősége van ebben a geopolitikai relációban is.
A térségben közös barátaink élnek, miközben Közép-Európában a barátaink száma nem túl nagy. Rokonszenvvel tekintenek ránk a bosnyákok és az albánok is. Erős gazdasági érdekeltségeink vannak a térségben. A magyar nagyvállalatok vezető szerepet játszanak Montenegróban és Macedóniában is. Jó esélyeink vannak rá, hogy a gazdasági súlyunkat éppen török kooperáció által növeljük meg. A magyar gazdaság csak a felemelkedő, népesedési és gazdasági növekedésben lévő államokban szerezhet új piacokat. Sajnos a fejlett európai államokban ilyen lehetőségünk nincs.
Közös török-magyar biztonsági érdek (amit a közös NATO tagság intézményesít is), hogy erősödjön ezen ingatag térség stabilitása, oszlassuk a kétségbe esést, a kilátástalanságot és reményt, pozitív jövőképet adjunk az itt élőknek. Jelenleg ebben látjuk a legfontosabb feladatunkat nemzeti szinten, amiben partnerünk az Európai Unió és az USA is. Közben gazdasági pozícióinkat is erősíteni kell a térségben, amiben partnerekre van/lesz szükségünk.
Pécs ebben a tekintetben fontos szerepet tölthet be. Az infrastukrúra fejlesztése, a közlekedési lehetőségek fejlesztése helyzetbe hoz bennünket, rajtunk áll, hogy ezeket a nemzeti, nemzetközi igények képezte lehetőségeket hogyan tudjuk kihasználni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Törökország minden mennyiségben

Kedves Olvasóim,

újabb összefoglalót írok arról, mi történt mostanában velem, ugyanis elég zsúfolt volt a programom.

Május elején, a hosszú hétvégét is kihasználva jártam Isztambulban, ahol egy őrülten sűrű programot abszolvált négyfős, a szigetvári Szulejmán kutatás törökországi kapcsolódósait vizsgáló csapatunk. A study tour több mint sikeres volt, nagy mennyiségű (és súlyú) szakirodalommal tértünk haza, egy szenzációs új felfedezéssel, valamint tele élménnyel. Ezek között meg kell említenem, hogy sikerült bejutnunk egy titokzatos szufi szertartásra, aminek a feldolgozása a nyár feladata lesz ... Azt követően pedig a sajtó elé állunk vele.

A szigevári és pécsi török emlékek ügyében is sikerült jelentős előrelépéseket tennünk, ezeknek a nyilvános részéről a sajtóból már lehetett értesülni, a többi pedig ugye titok ... Annyi bizonyos, hogy szeptember 20-án egy török-magyar nemzetközi konferencián lépünk a nyilvánosság elé meglepő bejelentésekkel ...

Az előző posztban említett cikk a Civil Szemlében megjelent, amiképpen a "Hungary, the Balkans and the Mediterranean" című angol nyelvű monográfiám is elkészült. Bemutatása, promóciója az őszre marad.

Volt egy másik török utam is. Muglába (ez Törökország dny-i részén van, Bodrum közelébe, a török riviérán) jártam, ahol Melek Colak professzorasszonyt látogattam meg egy ELTE-s kollégával együtt. A tavaly ősszel kezdett programunk folytatása volt ez a látogatás. Muglába török-magyar kutatóközpont nyílt és többek között az együttműködés lehetőségeiről, új projektekről beszélgettünk. A városka tündéri, nyugatos jellegű. Az emberek nagyon kedvesek. Mindenkinek javaslom a meglátogatását, természetesen a tengerparttal együtt. Jó a kooperáció perspektívája!

A tanév lassan végetér. Az államvizsgák vannak vissza, valamint a felvételi vizsga a jövő héten.