készül a borító

A legnehezebb dolog a könyv írásánál, megtalálni a megfelelő borítót. Nos ez nálam sem alakult másként. Elég sok ötletet feldobtunk. Glied Viktor, a Publikon Kiadótól igen tehetséges grafikus és tipográfus, aki végül segített megoldani az ügyet.

Az első ötletek elég gyengék voltak.

Gondoltam, lehetne egy montázs a magyar mediterrán és balkáni kapcsolatok történetéből vett történelmi személyiségek portréiból. A gond: nehéz grafikailag jól megoldani, ráadásul nehéz beszerezni a képeket.

Egy másik ötlet volt, hogy vmelyik neves magyar festő életművéből vegyünk képeket. Ez praktikusan lehetett volna Csontváry, olyan képeivel, mint a Baalbek, a Taorminai görög színház, a Magányos cédrus, v. az éjszaka Athénban, esetleg a Jajcei vízesésről festett képei. Ez már jobb volt, de itt is vannak problémák: szerzői jogi kérdések, illetve, hogy vajon elég beszédesek-e ezek a képek? Nem érti-e félre az olvasó? Lehet, hogy a kép alapján valami művészettörténeti jellegű opusra asszociál? ...

Végül egy nagyon egyszerű megoldáshoz folyamodtunk. Az Aquileia-i dóm altemplomában látható egy a népvándorlások korából származó rajz, fali karcolat, amely egy jellegzetes, hátrafelé nyilazó keleti lovast ábrázol. A többségi vélemény szerint kalandozó magyar lovast ábrázol, de vannak más vélemények is, mivel nincs dokumentálva a története. Nekünk viszont megfelel ez a legenda is. A hátrafelé nyilazó lovasról Európában úgyis a magyarokra asszociálnak, ahogy magunk is őseinket látjuk ebben a megjelenítési módban. Így ezt választottam: nyers, egyszerű, szimbolikus, ráadásul pont ott található, ahol a Via Ungarorum-on őseink először leértek az észak-itáliai tengerpartra.
Viktor egész jó dizájnokat készített. Végül egy meleg, mediterrán hangulatú, terrakotta színű borító mellett döntöttem.
A fülszöveget is vagy háromszor készítettem el, de nem volt valami jó. Végül adtam egy alapot és Viktor alakította át úgy, hogy nekem is tetszen.